Mikes Margit: Féltékenység

Kategória : Család, Napi téma

Azt hiszed, nem láttam elégszer, hogy a szemed csupa kaland? Láttam! s hogy idegen bokákon fölfelé mily mohón suhant, tolvajként térve vissza hozzám, jóllakottan és lesve, hogy vajjon semmit se vettem észre? vagy mindent? és csak hallgatok?Mindent láttam, és félrenéztem némán és udvariasan. Örülj neki, ha kell! De most már dacos fölényem oda van; sírva, jobban mint a hiúság, mondom: mind fájt, mind fájt nagyon, de ez, ez, ez a legutóbbi, – ezt én már tovább nem birom. Lehet, hogy csak férfi-pimaszság, de t?led ez is sok nekem. Ha te megcsalsz, csak érdekesség, tapasztalat vagy gy?zelem. Hát én?! Nekem tilos a játék s épp te mondod, hogy nem szabad, pedig én, én csak magamért nem piszkolom be magamat. Mit tudom én, hogy ezután majd mi vár rám, milyen s mennyi rossz? A legrosszabb, hogy amit tettél, nem azért tetted, hogy kinozz. Mint az állat, természetes vagy, a tisztaság börtön neked; mindegy, akármi lesz a sorsunk, én szenvedek, mert szeretek.

mostanában…

Kategória : Család, Napi téma

… a történések áradata csak nem áll meg múlt év augusztus óta.Nem akarom itt nagyon taglalni,hogy mi történt,de az biztos hogy az életem,életünk fenekest?l felfordult.

A múlt hét különösen pocsék hét volt.Kezdem ott,hogy Ádival felváltva kerültünk kórházba.Ugyanis hasmenés-hányás végett kórházba kellett vinni,mert nem maradt meg benne semmi,viszont nagyon kiszáradt,úgyhogy infúzióra kellett kötni.Eleinte nagyon nehezen t?rte a vizsgálatokat,meg a szurikat szegénykém,de aztán egyre ügyesebb volt a kis drágám.A László kórházban voltunk és én benn is maradhattam vele,viszont a bibi ott volt,hogy ágyat nem tudtak biztosítani és összesen 1db kényelmetlen szék volt a szobában,amin ugye ülni is szar volt nem hogy aludni,úgyhogy kénytelen voltam letáborozni a földre két éjszakát,de nem kívánom senkinek ezt a fajta alvást!Szétmentek a csontjaim,ráadásul már elötte se aludtam mert Ádi legtöbbször éjszaka hányt,úgyhogy nem aludtam már vagy 5. éjszaka,amikor Ádit hazaengedték.Mikor jöttünk haza,már éreztem én is hogy szarul vagyok,lázas is lettem,aztán anyu elvitte Ádit,mondván hogy nehogy visszafert?zzük egymást,meg hogy végre én is tudjak pihenni.Az éjszaka folyamán én is hánytam és hasmenésem volt,vagy 5ször voltam kinn éjszaka,és az utolsó alkalommal mikor kimentem,olyan 8 körül,leültem, éreztem,hogy szédülök,és ájulás érzése jött rám,de megpróbáltam mélyeket lélegezni,aztán arra eszméltem,hogy a padlón fekszem.El?ször nem is értettem,hogy hogy kerültem oda és hogy mi történt és hogy miért vagyok csupa víz és hogy miért fáj a fejem,aztán rájöttem,hogy mégse sikerült elkerülnöm az ájulást 🙁
Kiabáltam a Bélának,hiszen olyan gyenge voltam mint a harmat,amikor meglátott majdnem mellém ájult,ugyanis fél narancsnyi púp éktelenkedett a homlokomon és az orrom is be volt dagadva.Kétségbeesve kérdezte hogy mit csináljon,addigra már én is éreztem a jókora púpot és rögtön eszembe is jutott,hogy a gyerekeknek kanállal vissza szoktuk nyomni,úgyhogy kértem egy kanalat és nyomtam,hát kurvára fájt!!!Aztán összevakartam magam,amíg Béla hívta az ügyeletet,persze ?k egyb?l a ment?ket javasolták!Belenéztem a tükörbe és hát mint Kvazimodoé,olyan lett az arcberendezésem!Na azonnal kértem Bélától valami fagyasztott cuccot rongyba tekerve és méginkább nyomtam,mire kiért a ment?,kb. 5 perc volt,addigra felére csökkent,dehát egyb?l be is vittek az Árpád kórházba. Röntgen,lájtos vizsgálat (vérnyomás ,vérvétel,kövesse a szemével az újjam) után felvittek a szobába és közölték hogy megfigyelésre benn tartanak,pihenjek.Akkor még nem is volt gond,elaludtam.Aztán megláttam kik vannak a szobába,te jó ég…katasztrófa volt.Egy nénike,szegény,beütötte a fejét és megállás nélkül beszélt az ég világon mindenr?l!!!A halott cserebogaraktól a konvektor bekapcsolásáig minden volt!Persze nem halkan beszélt…A másik nénike is engem nézet ki beszélget?társnak,pedig ellenkeztem rendesen,de hiába.Majd este behoztak egy nénit,aki felváltva sírt, hogy ott kell lennie,vagy hangosan telefonált!Ha ez még nem lenne elég,közben bekötöttek infúziót hogy szabadulni se tudjak az ágyból,ami elfogyott,de a branült nem vették ki is annyira el kezdett fájni,hogy könyörögtem a n?vérnek hogy vegye ki,vagy kitépem!Mire közölte hogy ne hisztizzek,hát finoman elküldztem a fenébe,megmondtam hogy másfél hónapig mélyvénás trombózissal feküdtem 20 évesen a kórházba,teleszúrva branüllel és kibírtam,de ez begyulladt és vegye ki,na azóta is fáj a karom pedig eltelt 2 nap!Bementem a szobába,hogy talán mostmár alhatok,erre éjszaka be akar feküdni az ágyba egy eltévedt nénike,aki határozottan állította hogy az ? ágya.Ki n?vérkékhez,majd elvezették a nénit,na sokat nem aludtam,mert az ágy inkább tekn?re hasonlított,mintsem ágyra.Majd reggel megyek ki,ugyanaz a nénike aki éjszaka ágyat akart szerezni nálunk,jön velem szembe ,hálóing,cip?,kend? a vállon,kalap,retikül,egyik kezével kutat benne  és leszólít:

– Fannykám!de jó hogy itt van, nincs magánál egy olló?
(néztem nagyokat,most vajon engem néz Fannynak,már a látvány is magáért beszélt,hogy nincs magánál,de csak újra kérdezte t?lem)
– nincs egy olló?
– nincs.
-és egy kés?
-nincs,de mihez kell?
-megtaláltam az irataimat és ki kell vágni a táskámból,a hátamba sincs kés?
– nincs (de magamban már röhögtem),mindjárt hívok n?vért!
-de nézze meg jobban,nincs a hátamba biztos?Hol az orvos?
– nincs,de várjon egy orvost (leültettem),majd ? megmondja.

Majd eliszkoltam a helyszínr?l,sokk volt ez így ébredés után!!!Hozzáteszem a sebészeten feküdtem,akkor mi lehet az idegosztályon?
Volt ott egy nagyon kedves n?vérke, Mónika, aki mindkét nap délel?ttös volt,rengeteget segített és nagyon kedvesen tájékoztatott mindenr?l,mert egyébként orvos 1 percnél tovább nem volt nálam.A n?vérrel konzultálva hazaszöktem,mert elég volt abból a kórházból és helyzetb?l!!!Amúgy eszméletvesztés után 24 óra elteltével el kellett volna engedniük,saját felel?sségre,de nem engedtek  én meg eljöttem,mert 1 hét nem alvás után aludni akartam itthon végre!!!Nyugodtan!!!Arról nem is beszélve,hogy elvágódtam,de csak a fejemet nézték meg, a mellkasomat meg se hallgatták,pedig fájt,a megfigyelés is elég érdekes szó volt ebben az esetben!Szerencsére jól vagyok,csak a branül helye fáj.A pukli is lejebb ment a jegelésemnek köszönhet?en,nem is olyan lila.Bár kicsit olyan vagyok mint az egyszarvú,de már nem kvazimodo 🙂
Ádi teljesen jól van,én is alakulgatok,de a pihenés még mindig nagyon hiányzik!
Nagyon érzékeny vagyok,szükségem van a tör?désre és a szeretetre,legf?képp a Bélától,de valamiért fukarkodik velem és nem értem miért.
Annyi mindenen keresztül mentünk az utóbbi félévben,hogy egy regénynek is elmenne,de még mindig nem békéltem meg.Bár NAGYON sokat változott el?nyére és sokmindent megtesz,de nekem még mindig nem elég.Pedig nem kérek sokat és nagy dolgokat sem,de nem kapom meg és nem is érti,hogy mit akarok.
Leírom ide hátha valaki érti és nem azt kapom,hogy nekem semmi sem elég!

Tehát.Pénteken rosszul voltam,beszéltünk telefonon,skypon,tehát tudta,s?t azt mondta hogy hazajön és ápolni fog.Hazajött ,itt volt öcsém,hozott neki valami számítógépes kütyüt ,kaptam egy csókot,takarót,mert fáztam aztán el lettem felejtve.Én a kisszobába az ágyba,? a nappaliba a gépe el?tt,mobilon felhívtam és megkérdeztem,hogy mikor jön ide és hoz nekem gyógyszert meg inni? jött, megkaptam,elment.Ádi kért enni és kiment megcsinált én kértem jöjjön hozzám oda kicsit,mondta hogy ok,csak Ádinak megcsinálja,aztán leragadt a gépnél…majd kértem megint odajött.Addigra már ki voltam,hogy a gép után jöhetek csak én????Mondom neki,hogy ez fáj a lelkemnek,erre ?:

-miért itt vagyok,nem?szóltál és jöttem.
-ha nem szólok,mikor jöttél volna,mikor erre vágytam egész nap?
-amikor kész vagyok a dolgommal.

Szóval én minden dolga után jövök.Hát ez a baj.Én mindig kiálltam mellette,amikor más már rég nem,én akkor is,nem dobtam ki,nem dobtam el,sokmindent megbocsájtottam,s?t mikor eltört a keze,mindent megtettem,amit csak lehetett és ? volt az els? meg a gyerek!Vágyom arra,hogy néha én legyek az els? valakinél!
A munkahelyi kinevezése is csak eltaszít minket,több munka,több stressz,több alvás.MEGÉRTEM,de attól még  szar,hogy hétf?t?l péntekig se telefon,se skyp,se egyéb kommunkiáció,hazajön 10-15 mondat és pihi.Kedves, aranyos
amikor hazajön,csak nekem kevés az az id? amit vele tölthetek.B?n ha ezt szóvá teszem,hogy kevés?Amikor napközben van ideje,akkor nem rám szánja,szokta mondani hogy együtt cigizik a titkárn?kkel,vagy kávézik vagy beszélget velük,vagy a benti gépén csinál valamit.Igen, féltékeny is vagyok,volt, van okom rá hogy az legyek.A bizalom törékeny dolog…és nagyon nehéz összerakni darabkákból ha egyszer összetört.Nálam nagyon összetört és még keresem a darabjait.Nem sok ember van ezen a világon akiben igazán bízom,anyukám,nagymamám és a barátn?m,de egyik sem pasi.A Béla volt az EGYETLEN pasi akiben megbíztam,mert tudtam,éreztem hogy szeret,de mégis összetörte a szívem!Mégis szeretem,vele maradtam,kiállok mellette,segítem amiben tudom,de már többet várok el t?le mint eddig!Nem elégszem meg azzal ami eddig volt,hiszen tudom hogy mire képes és tudom azt is,hogy milyen amikor nagyon akar valamit! és sajnos én azt érzem,hogy én még mindig jobban akarom ?t,mint ? engem!
Bár ne lenne igazam…..