BellAni Naplója

ugyanaz a helyzet…azt hittem hogy, pedig dehogy…
szavak, szavak, ígéretek, hitegetések…
nekem többé ne mondja senki, hogy szeret, ha a tetteivel nem tudja igazolni…
elegem van a virtuális világból…
ott van a zenészem…
2 hónapja levelezünk, sokat találkoztunk, telefon, sms-k, minden…aztán közli velem, hogy nem egy az utunk, de elengedni nem enged el…közli velem, hogy még nincs lejátszva a kettőnk dolga, szeretlek… és eltűnik…majd ott a másik…imád nap mint nap ezerszer, de találkozni nem kara…véletlenül épp akkor nem ér rá, mikor én…és fordítva…tudja a telefon számomat, de nem hív fel…
a harmadik…a régi haver…csak én kellek, de még két hétig nem ér rá találkozni, mert munkája van…arra azért ráér, hogy a fél freet bolondítsa, de csakis én vagyok az igazi…no persze…
a negyedik…imádom Magát…de van kedvesem…
az ötödik…aggódik értem, félt, imád, hódolatom, stb…de találkozni fel sem merül…
és ott a 39 éves, akitől mindent megkapnék, amit szeretnék, de nem vonz fizikailag…és túl fiatal is, nem köthetem magamhoz…
és akkor még a többi, akik szerelmesek belém, akit nem is akarnak megismerni…kell ez nekem???
nem, nem kell…
de nincsen semmi, ami elmozdítson onnan, ami megadná azt a lökést, hogy váltsak…
hogy ne ott töltsem az időmet, hanem máshol, lehetőleg hasznosan…
de nem vesztettem el a hitemet, csak várok…várom, hogy elém kerüljön a lehetőség, az út, amin majd haladnom kell…
a szerelem pedig…
azt hiszem, abból volt már annyi, hogy ne legyen hiányérzetem…nem sok, de azok olyanok voltak…
hát ennyi…
nem vagyok képes lejjebb tenni a mércét és úgy megalkudni, hogy aztán rosszul érezzem magam…
pedig nincsenek nagy igényeim…
tisztelet, megbecsülés, törődés, szellemi és lelki összhang…no és persze a testi is, hisz anélkül semmit nem ér…
de ilyen nincs…legalábbis akinek én kellenék, úgy mindenestül…
hát evvan…

ma esti termés:

1. Pizzásított csirkemell Stahl Judit nyomán…
a csirkemelleket a lehető legvékonyabb szeletekre vágom (egy/fél db kb 3-4 szelet, de lehet pulykamell is!)
lerakom olajozott tepsibe, sózom, borsozom, pizza fűszerekkel megszórom, leöntöm ketchuppal, arra szeletelt paradicsom és sajtszeletek…forró sütő…

krumplipüré illik hozzá a legjobban, de lehet bármilyen körettel, ami a szaftos husikhoz illik..

2. Sajtos bundában sült csirkemell csíkok (saját találmány), cukkini chips:

a csirkemellet kisebb csíkokra vágom (nagyon jó a leeső darabok felhasználására

de bármilyen husiból finom!!) és sózom, borsozom, fűszerezem, mikor mivel…

nálam ma fokhagymakrém, flekken fűszer és só volt soron, de lehet bármi más is..

tojást elkeverek reszelt sajttal (pár deka kell csak), liszttel és elkeverem, olyan sűrűre, hogy ne folyjon le a húsiról…beleborítom az összes husit, elkeverem és forró olajban pirosra sütöm

cukkini chips:

felszeletelem a cukkinit, megsózom, fűszerezem

mikor milyenre, aztán megszórom liszttel, egy pici pirospaprikával és jól összekeverem (rázom, ha van eszem és fedeles dobozba teszem!)

forró olajban sütöm és kész

nos, valami ilyesmire gondoltam, tehát olyan oldalt keresek, ahol mindezt meg lehet csinálni úgy, hogy lehessen hozzászólni, és lehessen az ételeket kategorizálni!

ha valaki tud ilyet, megköszönném, ha segítene…

nemsokára folytatom, már rengeteg fotó elkészült, csak fel kell töltenem a receptekkel együtt, ami nem kis munka…egy kis türelmet kérek…:-))

hogy az embernek nincsen kedve írni…
nálam most ilyen téren “válság” van…
annyi mindenről írnék, de a témák többsége nem tartozik a nyilvánosságra, még név nélkül sem…

amit mostanában nagyon jól megtanultam, hogy senkiben nem bízhatok, mert ha mondok valamit, akkor az valami egészen kitekert módon kerül el oda, ahova nem kellene…
emiatt majdnem elvesztettem a Bátyót, tanultam belőle…
tehát ne szólj szám, ne írj kezem= nem fáj fejem..
értek veszteségek mostanában, érzelmiek…legyen elég…
akit még elveszítettem, azt is magamnak köszönhetem, bár ki tudja…a Sors mindig a közelében tart, de újra és újra elválaszt Tőle…
ennek oka van…
és talán pont az az oka, hogy felejtsem már el végre…
de akkor miért tartja az orrom előtt folyton?
fogas kérdés, válasz nincs…
de talán majd megoldódik avval, hogy én távolodom onnan…
talán így vagyok terelve?
no ezen még gondolkodnom kell…
mert ha ott nem jó már nekem, attól még valahol lennem kéne…
de hol vajon?
kérem az útmutatást, ha lehet, akkor még a közeljövőben…
bár úgyis csak akkor kapom meg, ha eljött az ideje…

miért nem lehet engem úgy szeretni mint egy nőt? miért csak barátként tudnak kezelni? és miért vagyok olyan marha, hogy mindig én adok többet magamból?
a hiba bennem van valahol…de hogyan irtsam ki magamból szeretet és törődés képességét?
akkor talán jó lennék valakinek…ha távolságot tudnék tartani, ha szemét lennék…
de így?! esélyem sincs…:-(((

furák, felkavaróak…
csend kell, amíg elcsitul bennem a fájdalom, a meg nem értettség…
csend kell, amíg újra elfogadom az elfogadhatatlant…

csend kell, amíg újra mosolyogni tudok…
csend kell és magány…
csend kell és csend és sírás és ki kell adnom magamból az évek alatt felhalmozott fájdalmakat…
néha nem is tudom, ki vagyok, mi vagyok, miért jöttem a világra?
pedig egyértelmű…
segítenem kell!!
csak még mindig nem tanultam meg azt, hogy ne várjak cserébe semmit…
önző vagyok…mindig azt hiszem, hogy ha sokat adok, akkor majd kapok is vissza valamit…
persze kapok vissza…mindig kapok!!!!
csak nem úgy, nem akkor, nem azt és nem attól, akitől szeretném…
szeretnék eltűnni a világból egy időre…
szeretnék megszabadulni az összes felelősségtől, amit magamra húztam, de már nem tudom cipelni…
mert túl sokat húztam magamra…túl sok ember, túl sok teher és én eltűntem alatta megint…
nem akarom leírni azt, amit most érzek, mert a szavaknak ereje van…
amik az elmúlt egy évben történtek és amik előtt tehetetlenül állok, mára agyon nyomnak…
de vinnem kell tovább, mert vállaltam…
bár mondjuk választásom nem nagyon volt…
miért ilyen nehéz?
miért nem tudom megosztani senkivel?
miért kell egyedül cipelnem mindent, miért nem tudom letenni?
nekem mindenki fontos…csak valahogy én nem vagyok az…
még magamnak sem…
ha fontos lennék magamnak, akkor avval foglalkoznék, hogy a saját életemet tegyem rendbe és nem a másokét..
káosz van…
belül, bennem, újra és újra…
persze majd felállok..mindig felállok, túlélő vagyok…
de megint lezárok két fejezetet az életemből…
mert ha túl akarok élni, akkor ezt kell tennem…
már úgysincs rám szükség, a feladat letudva…

hová lettek a képeim?????!!!!!!!!!!!! hiába nyitom meg az albumot, sehol semmi…

hát….ennyi…azt hiszem, a mosoly az arcokon sok mindent elárul…

nem fáztunk egy cseppet sem, hiszen az ölelés, a mosoly melengette a szívünket, a lelkünket…

volt olyan bácsi, aki azt mondta, 7 éve, mióta a felesége meghalt, nem ölelte meg senki…

volt olyan, aki megkérdezte, kik vagyunk, valamelyik szeretet szolgálattól jöttünk-e?

voltak, akik megköszönték és gratuláltak, hogy nagyon jó kezdeményezés…

voltak, akik csak mosolyogtak rajtunk, lementek előttünk párszor és aztán visszajöttek az ölelésért…

volt olyan, aki lerohant engem, mikor nem is figyeltem, hogy csak azért is kéri, ki nem hagyná semmi pénzért…

és olyanok is voltak, akik azt mondták, hogy ismerik ezt a kezdeményezést és milyen jó, hogy vannak ilyen emberek is, mint mi vagyunk…

összességében nagyon jó volt…rengeteg nevetés, kalandos autóút, míg parkolót találtunk, de igazából senki nem bántott minket, még a rendőrök is mosolyogtak, de azért nem mertek odajönni…

szóval érdemes folytatni…

Ők csak kedvet kaptak és egymást ölelték meg!

Buliboszi alias Kyra is ölelgetett szorgalmasan…

Ágica sóletjét ebédeltük, nagyon finom volt!!!!

ezer köszönet érte és a palacsintáért is! arról nincsen fotó, mert megettük…