BellAni Naplója

megint rég voltam itt…de ha lejár a kreditem a freen, talán megint lesz kedvem ide írni…most már nem érzem ott jól magam…igaz, leginkább sehol nem érzem jól magam…még mindig a várakozás és nincs előrelépés semmiben…illetve van, a munkahelyemen…de ott is változtatnom kell, mert a függőségem a free illetve S. iránt nagyon nagy…egyenlőre reménytelennek tűnik a dolog, mármint az , hogy a függőségemről le tudok szokni…akár S., akár a free vonatkozásában, bár a kettő nagy mértékben összefügg…
most várom a családállítást, szombaton lesz a napja, de talán hoz valami kimozdulást a mostani helybetopiból…
boldog akarok lenni végre…az igazival…de egyenlőre csak sírok…minden reggel úgy ébredek…
és valahogy nehezen szedem össze magam…egyre nehezebben…benne vannak a hormonok is biztosan…vagy a csuda tudja…mára ennyi, majd még jövök…nem volt valami szívderítő írás…

most van a várakozás időszaka, ami nagyon nehéz és nyűgös és mindenféle…
de mivel nem tudok mást tenni, hát várakozok…és beszélgetek…minden nap, mert ha nem hallom a hangját, akkor már olyan hiányérzetem van, hogy sírni tudnék!!!
nagyon remélem, hogy nem várok hiába!!!!
és azt is, hogy végre történik már valami, ami kimozdít erről a holtpontról és egy helyben topogásból..
most valahogy minden bizonytalan körülöttem és nálam ez a halál…
nem bírom sokáig ezt az állapotot…
no persze ilyenkor szoktam butaságokat elkövetni…
adj erőt valaki ott fent, hogy a 10 hónapnyi türelem eredményt hozzon…
és jót..
már nagyon rám férne, hogy tartós boldogságban legyen részem…
az utóbbi időben ki voltam virulva..boldog voltam és jó volt nekem…
most is ezt akarom…boldogságot, nyugalmat, szerelmet…no persze a megfelelő anyagi háttérrel…:-)))

sikerült belépnem újra az oldalamra!!!
köszönöm, köszönöm, köszönöm!

Istenem, add, hogy negyedszerre sikerüljön!!!
szeretem azt a maflát és a hétvége minden percét nagyon élveztem…
azt szeretném, ha még sok ilyen hétvégénk lenne…
nagyon, nagyon szeretném…

jó régen írtam már ide…na nem mintha máshová sokkal többet írtam volna, de…mostanában annyi minden történt, a napok csak peregnek…az autóm rendben van, levizsgázott, ez volt egy nagy gond most nekem…persze még nincsen teljesen készen, de folyt. köv. majd, csak idő kell hozzá…
más nem történt, ami fontos lenne…most egészen jól bírom egyedül, a Kölök is dolgozik…ez most jóóóó…

nem akartam, de mégis bejött a jóslatom…
most várakozó állásponton vagyok…szeretnék valamit nagyon, bár esélye is van a dolognak, de nagyon nehéz a várakozás…na mindegy, a sors majd eldönti, mi lesz…igyekszem nem elébe menni a dolgoknak…

elhatároztam, hát véghez is vittem, megnéztem a Titok című filmet…
mindenkinek ajánlom, tanulságos…
még sokszor meg kell néznem, hogy teljesen magamévá tudjam tenni és ne hibázzak…
tudom, hogy működik, mert már kipróbáltam és minden úgy volt, ahogy mondták…
de pici hiba csúszott nemrég a dologba, mert nem néztem végig a filmet…
már tudom, hogy hol hibáztam el, hát most korrigálok…
mindig én győzök!
jól vagyok, jól érzem magam és már nem is fáj semmim…
gyógyszer nélkül!
a gondolataim ereje hatalmas és ezt ki is használom…
egy pillanatra elgyengültem, de ez már a múlt…
most újrateremtem a világomat és bizonyos szavakat, gondolatokat kizárok a tudatomból…az életemből…
kizárólag mosoly, nevetés, öröm, szeretet!!!
mindennek lehet örülni és én mindig is tudtam ezt…
mindig tudtam és el is értem, ha valamit igazán akartam és kizártam a lehetőségét a kudarcnak…
régen ez nem volt tudatos, ezért most már értem, miért történtek dolgok úgy az életemben, ahogy…
sokkal jobban oda kell figyelnem, hogy miket gondolok…
mert minden megvalósul…
sajnos a félelmek is…
ami ellen a legjobban tiltakozom, az is…
minél jobban tiltakozom valami ellen, annál erősebben valósul meg az, ami ellen tiltakozom…ördögi kör!
ezt ma értettem meg…
mondták sokan, de nem tudták jól elmagyarázni, hogy meg is értsem, de a film végre segített…
most könnyűnek és erősnek érzem magam, tele vagyok tervekkel és már el is kezdtem megvalósítani…
ahogy a válásom után tettem…
akkor nem tudtam, hogy amit akkor teszek, az a vonzás törvénye…
de akkor is működött..
amit nagyon akartam, ahhoz egyszerűen megteremtődtek a körülmények, annak ellenére, hogy semmi realitása nem volt a dolgoknak…
könnyedén, minden erőfeszítés nélkül…
hát akkor most újratervezés…
győztes vagyok!!!!
és mindig az leszek!!!

vissza akarom kapni a pozitív énemet!
meg akarom kapni az álmaimat, a nyugalmamat, a lelki békémet, a boldogságot, mindent, ami jó!
és meg akarom kapni végre azt a társat, aki nekem rendeltetett!
akinek ÉN vagyok a fontos, aki pont olyannak fogad el és szeret, amilyen vagyok, aki igazán boldoggá tud tenni!
akinek én kellek mindenestül, akinek nem csak átmenet leszek az életében, nem pótlék, hanem a nagybetűs IGAZI…
aki adni is tud és akar, nem csak elfogadni…
akit én is igazán boldoggá tudok tenni…
eddig nem találtam meg…
bár voltak olyanok, akik mintha azok lettek volna, akire vágytam, pl. a férjeim, meg mások is azóta…
de tévedtem, be kell látnom, nem voltak minden téren tökéletesek a számomra…
becsaptam magam, most úgy látom…
vissza akarom kapni a tisztán látásomat is!
és nem akarok megalkudni…
az IGAZIT akarom és azt, hogy rendeződjenek végre a dolgaim a Kölökkel, hogy a munkámban sikeres legyek, hogy egészséges legyek, hogy a családomban is rend legyen, minden téren!!!
hogy mindig legyen annyi pénzem, amennyire szükségem van, egy forinttal sem kell több! azért nem utasítom vissza, ha mégis…
erőt akarok, hogy megvalósíthassam az álmaimat…
ezt akarom…
igazán nem vagyok nagyigényű nem?
jó lenne most odabújni valakihez, de nincs kihez…
de nem baj, majd lesz…
eljön még az én időm, el KELL, hogy jöjjön…
mert éppen eleget vártam már rá…
és mert megérdemlem!!
határidő május vége….
reggel nem csinálok semmit addig, amíg végig nem néztem a Titok című filmet…

és most elmegyek aludni, mert az a korty pálinka úgy fejbe vágott, hogy még… 

az van…méghozzá elég nagy…
a világom összeomlani készül bennem, magamban…
valami eltört bennem…
március 16 óta folyamatosan ömlik a trutyi…
tudom, látom, olvasom, hallom, másoknak sokkal súlyosabb gondjai vannak, mint nekem és emiatt szégyellem is magam, mert épp most az összeroppanás szélén állok…
de most valahogy nincsen erőm…
persze sokan biztatnak, meg minden, de mégis, pont az az egy hiányzik, hogy valaki megfogja a kezemet, megsimogassa a hajamat és azt mondja, ne sírj, majd megoldjuk…
együtt…
4 éves korom óta egyedül oldok meg mindent, cipelek egy csomó lelki terhet magammal…
mindent magamba fojtottam hosszú éveken át…
a megerőszakolási kísérletektől a gyerekkori cukros bácsis zaklatásokon a családi problémákon keresztül mindig mindennel egyedül voltam…
sok-sok öngyilkossági kísérlet, rengeteg felkiáltójel, amit sosem vettek komolyan…
most azért nem tartok itt…
de egyre nehezebb egyedül cipelni a megoldhatatlannak tűnő gondokat…
elfáradtam…
mindig, mindenhol én voltam az erős, a biztató, az éjjel nappal rendelkezésre álló…
mindig tartottam magam, mert ha én összeomlottam volna, akkor nem csinálta volna végig senki, amit kellett…
sok-sok évig mindig én vittem a hátamon mindent…
én voltam a háttér, csak nekem nem volt hátterem…
és most is egyedül vagyok…
egy végigcirkuszolt éjszaka után a Kölökkel ma még újabb gondok szakadtak a nyakamba…
és most úgy érzem, nem bírom tovább…
valami kell, ami átsegít, kibillent, elvonja a figyelmemet az önsajnálattól…
az eszemmel sok mindent tudok, hogy hogyan kellene, de a lelkem nem engedelmeskedik, az fáj, de piszkosul…
kudarc kudarc hátán az utóbbi időben, minden téren…
és nem tudom kezelni…
ilyen még nem volt…
és a fájdalmak, az állandó fejfájás, a nyakam, a nyirokcsomóim, a vállam, a karom a nem alvások, a betegségek, a lelki terhek, mind mind elszívták az erőmet…
persze talpra fogok állni, mindig talpra állok…
túlélő vagyok!
de most nem tudok pozitív lenni, túl sok negatív minden történt gyors egymásutánban…
és ilyenkor mindig egyedül vagyok, sosincs senki mellettem…
persze hívhatnék sok mindenkit, de nem akarok a terhére lenni senkinek…
ezért kiírom magamból, amit lehet…
önsajnálat? igen, lehet, hogy az…
de néha kell…
azt hiszem, ma leiszom magam és megpróbálok aludni végre…
persze reggelre nem fognak megoldódni a dolgok…
legalábbis nem valószínű…
de kell egy kis agymosás…
valami kell, ha már erő nincsen…

megint vége van…
elegem van…
azt hiszem, megint nem a megfelelő emberbe sikerült beleszeretnem…
hazugság hazugság hátán, amire nincs magyarázat…
azt hiszem, feladom…elég volt a csalódásokból