rég volt…

hogy írtam ide, bár sok dolog történt, még sincs kedvem megosztani senkivel. Most csak azért törtem meg a csendet,mert egyedül vagyok, ezalatt nem csak azt értem, hogy jelen pillanatban ,hanem hogy minden szempontból. Rossz egyedül lenni…
Olyan rég óta vannak gondok, hogy már talán nincs is mit beszélni róla, de nincs is kivel beszélni róla,csak magamat áltatom.  Fényévekre vagyunk egymástól, nem tudom mikor történt ez, de szembesültem vele pontosan ma. A legrosszabb az, hogy minél jobban akarom visszatartani, ő annál jobban menekül.  Van amikor fel kell adni dolgokat,el kell engedni.
Most múlik pontosan,
Engedem hadd menjen,
szaladjon kifelé belőlem gondoltam egyetlen.
Nem vagy itt jó helyen,
nem vagy való nekem.
Villámlik mennydörög, ez tényleg szerelem.
Látom, hogy elsuhan felettem egy madár,
tátongó szívében szögesdrót,
csőrében szalmaszál.
Magamat ringatom,
míg ő landol egy almafán,
az Isten kertjében almabort inhalál.
Vágtatnék tovább veled az éjben az álmok foltos indián lován.
Egy táltos szív remeg a konyhakésben,
talpam alatt sár és ingovány.
Azóta szüntelen őt látom mindenhol.
Meredten nézek a távolba,
otthonom kőpokol.
Szilánkos mennyország,
folyékony torz tükör.
Szentjánosbogarak fényében tündököl.
 

30 éves lettem

Tegnap betöltötem a 30. évemet
Nem ért tragédia,bár kissé ideges voltam
Nagyon köszönöm a sok köszöntést és ajándékot,mindenkinek!
Állítólag még vár rám egy meglepi és már teljesen kifúrta az oldalamat a kíváncsiság
A családom már felköszöntött tegnap,de a Béla még tartogat meglepit.Csak tudnám mi az….

Védett: Béluskának

Védett: Anyósom

Mikes Margit: Féltékenység

mostanában…

… a történések áradata csak nem áll meg múlt év augusztus óta.Nem akarom itt nagyon taglalni,hogy mi történt,de az biztos hogy az életem,életünk fenekestől felfordult.

A múlt hét különösen pocsék hét volt.Kezdem ott,hogy Ádival felváltva kerültünk kórházba.Ugyanis hasmenés-hányás végett kórházba kellett vinni,mert nem maradt meg benne semmi,viszont nagyon kiszáradt,úgyhogy infúzióra kellett kötni.Eleinte nagyon nehezen tűrte a vizsgálatokat,meg a szurikat szegénykém,de aztán egyre ügyesebb volt a kis drágám.A László kórházban voltunk és én benn is maradhattam vele,viszont a bibi ott volt,hogy ágyat nem tudtak biztosítani és összesen 1db kényelmetlen szék volt a szobában,amin ugye ülni is szar volt nem hogy aludni,úgyhogy kénytelen voltam letáborozni a földre két éjszakát,de nem kívánom senkinek ezt a fajta alvást!Szétmentek a csontjaim,ráadásul már elötte se aludtam mert Ádi legtöbbször éjszaka hányt,úgyhogy nem aludtam már vagy 5. éjszaka,amikor Ádit hazaengedték.Mikor jöttünk haza,már éreztem én is hogy szarul vagyok,lázas is lettem,aztán anyu elvitte Ádit,mondván hogy nehogy visszafertőzzük egymást,meg hogy végre én is tudjak pihenni.Az éjszaka folyamán én is hánytam és hasmenésem volt,vagy 5ször voltam kinn éjszaka,és az utolsó alkalommal mikor kimentem,olyan 8 körül,leültem, éreztem,hogy szédülök,és ájulás érzése jött rám,de megpróbáltam mélyeket lélegezni,aztán arra eszméltem,hogy a padlón fekszem.Először nem is értettem,hogy hogy kerültem oda és hogy mi történt és hogy miért vagyok csupa víz és hogy miért fáj a fejem,aztán rájöttem,hogy mégse sikerült elkerülnöm az ájulást
Kiabáltam a Bélának,hiszen olyan gyenge voltam mint a harmat,amikor meglátott majdnem mellém ájult,ugyanis fél narancsnyi púp éktelenkedett a homlokomon és az orrom is be volt dagadva.Kétségbeesve kérdezte hogy mit csináljon,addigra már én is éreztem a jókora púpot és rögtön eszembe is jutott,hogy a gyerekeknek kanállal vissza szoktuk nyomni,úgyhogy kértem egy kanalat és nyomtam,hát kurvára fájt!!!Aztán összevakartam magam,amíg Béla hívta az ügyeletet,persze ők egyből a mentőket javasolták!Belenéztem a tükörbe és hát mint Kvazimodoé,olyan lett az arcberendezésem!Na azonnal kértem Bélától valami fagyasztott cuccot rongyba tekerve és méginkább nyomtam,mire kiért a mentő,kb. 5 perc volt,addigra felére csökkent,dehát egyből be is vittek az Árpád kórházba. Röntgen,lájtos vizsgálat (vérnyomás ,vérvétel,kövesse a szemével az újjam) után felvittek a szobába és közölték hogy megfigyelésre benn tartanak,pihenjek.Akkor még nem is volt gond,elaludtam.Aztán megláttam kik vannak a szobába,te jó ég…katasztrófa volt.Egy nénike,szegény,beütötte a fejét és megállás nélkül beszélt az ég világon mindenről!!!A halott cserebogaraktól a konvektor bekapcsolásáig minden volt!Persze nem halkan beszélt…A másik nénike is engem nézet ki beszélgetőtársnak,pedig ellenkeztem rendesen,de hiába.Majd este behoztak egy nénit,aki felváltva sírt, hogy ott kell lennie,vagy hangosan telefonált!Ha ez még nem lenne elég,közben bekötöttek infúziót hogy szabadulni se tudjak az ágyból,ami elfogyott,de a branült nem vették ki is annyira el kezdett fájni,hogy könyörögtem a nővérnek hogy vegye ki,vagy kitépem!Mire közölte hogy ne hisztizzek,hát finoman elküldztem a fenébe,megmondtam hogy másfél hónapig mélyvénás trombózissal feküdtem 20 évesen a kórházba,teleszúrva branüllel és kibírtam,de ez begyulladt és vegye ki,na azóta is fáj a karom pedig eltelt 2 nap!Bementem a szobába,hogy talán mostmár alhatok,erre éjszaka be akar feküdni az ágyba egy eltévedt nénike,aki határozottan állította hogy az ő ágya.Ki nővérkékhez,majd elvezették a nénit,na sokat nem aludtam,mert az ágy inkább teknőre hasonlított,mintsem ágyra.Majd reggel megyek ki,ugyanaz a nénike aki éjszaka ágyat akart szerezni nálunk,jön velem szembe ,hálóing,cipő,kendő a vállon,kalap,retikül,egyik kezével kutat benne  és leszólít:

- Fannykám!de jó hogy itt van, nincs magánál egy olló?
(néztem nagyokat,most vajon engem néz Fannynak,már a látvány is magáért beszélt,hogy nincs magánál,de csak újra kérdezte tőlem)
- nincs egy olló?
- nincs.
-és egy kés?
-nincs,de mihez kell?
-megtaláltam az irataimat és ki kell vágni a táskámból,a hátamba sincs kés?
- nincs (de magamban már röhögtem),mindjárt hívok nővért!
-de nézze meg jobban,nincs a hátamba biztos?Hol az orvos?
- nincs,de várjon egy orvost (leültettem),majd ő megmondja.

Majd eliszkoltam a helyszínről,sokk volt ez így ébredés után!!!Hozzáteszem a sebészeten feküdtem,akkor mi lehet az idegosztályon?
Volt ott egy nagyon kedves nővérke, Mónika, aki mindkét nap délelőttös volt,rengeteget segített és nagyon kedvesen tájékoztatott mindenről,mert egyébként orvos 1 percnél tovább nem volt nálam.A nővérrel konzultálva hazaszöktem,mert elég volt abból a kórházból és helyzetből!!!Amúgy eszméletvesztés után 24 óra elteltével el kellett volna engedniük,saját felelősségre,de nem engedtek  én meg eljöttem,mert 1 hét nem alvás után aludni akartam itthon végre!!!Nyugodtan!!!Arról nem is beszélve,hogy elvágódtam,de csak a fejemet nézték meg, a mellkasomat meg se hallgatták,pedig fájt,a megfigyelés is elég érdekes szó volt ebben az esetben!Szerencsére jól vagyok,csak a branül helye fáj.A pukli is lejebb ment a jegelésemnek köszönhetően,nem is olyan lila.Bár kicsit olyan vagyok mint az egyszarvú,de már nem kvazimodo
Ádi teljesen jól van,én is alakulgatok,de a pihenés még mindig nagyon hiányzik!
Nagyon érzékeny vagyok,szükségem van a törődésre és a szeretetre,legfőképp a Bélától,de valamiért fukarkodik velem és nem értem miért.
Annyi mindenen keresztül mentünk az utóbbi félévben,hogy egy regénynek is elmenne,de még mindig nem békéltem meg.Bár NAGYON sokat változott előnyére és sokmindent megtesz,de nekem még mindig nem elég.Pedig nem kérek sokat és nagy dolgokat sem,de nem kapom meg és nem is érti,hogy mit akarok.
Leírom ide hátha valaki érti és nem azt kapom,hogy nekem semmi sem elég!

Tehát.Pénteken rosszul voltam,beszéltünk telefonon,skypon,tehát tudta,sőt azt mondta hogy hazajön és ápolni fog.Hazajött ,itt volt öcsém,hozott neki valami számítógépes kütyüt ,kaptam egy csókot,takarót,mert fáztam aztán el lettem felejtve.Én a kisszobába az ágyba,ő a nappaliba a gépe előtt,mobilon felhívtam és megkérdeztem,hogy mikor jön ide és hoz nekem gyógyszert meg inni? jött, megkaptam,elment.Ádi kért enni és kiment megcsinált én kértem jöjjön hozzám oda kicsit,mondta hogy ok,csak Ádinak megcsinálja,aztán leragadt a gépnél…majd kértem megint odajött.Addigra már ki voltam,hogy a gép után jöhetek csak én????Mondom neki,hogy ez fáj a lelkemnek,erre ő:

-miért itt vagyok,nem?szóltál és jöttem.
-ha nem szólok,mikor jöttél volna,mikor erre vágytam egész nap?
-amikor kész vagyok a dolgommal.

Szóval én minden dolga után jövök.Hát ez a baj.Én mindig kiálltam mellette,amikor más már rég nem,én akkor is,nem dobtam ki,nem dobtam el,sokmindent megbocsájtottam,sőt mikor eltört a keze,mindent megtettem,amit csak lehetett és ő volt az első meg a gyerek!Vágyom arra,hogy néha én legyek az első valakinél!
A munkahelyi kinevezése is csak eltaszít minket,több munka,több stressz,több alvás.MEGÉRTEM,de attól még  szar,hogy hétfőtől péntekig se telefon,se skyp,se egyéb kommunkiáció,hazajön 10-15 mondat és pihi.Kedves, aranyos
amikor hazajön,csak nekem kevés az az idő amit vele tölthetek.Bűn ha ezt szóvá teszem,hogy kevés?Amikor napközben van ideje,akkor nem rám szánja,szokta mondani hogy együtt cigizik a titkárnőkkel,vagy kávézik vagy beszélget velük,vagy a benti gépén csinál valamit.Igen, féltékeny is vagyok,volt, van okom rá hogy az legyek.A bizalom törékeny dolog…és nagyon nehéz összerakni darabkákból ha egyszer összetört.Nálam nagyon összetört és még keresem a darabjait.Nem sok ember van ezen a világon akiben igazán bízom,anyukám,nagymamám és a barátnőm,de egyik sem pasi.A Béla volt az EGYETLEN pasi akiben megbíztam,mert tudtam,éreztem hogy szeret,de mégis összetörte a szívem!Mégis szeretem,vele maradtam,kiállok mellette,segítem amiben tudom,de már többet várok el tőle mint eddig!Nem elégszem meg azzal ami eddig volt,hiszen tudom hogy mire képes és tudom azt is,hogy milyen amikor nagyon akar valamit! és sajnos én azt érzem,hogy én még mindig jobban akarom őt,mint ő engem!
Bár ne lenne igazam…..

Védett: Válság

érzés

…tele van a hócsukám,sorolhatnám hogy miért,de hulla felesleges!

Hipp-hipp hurrá :D :D

Kibékültünk   !!!!!!!!!Bár végigbőgtem a napomat,de nem számít,mert kébékültem Balázsal!
Végtelenül örülök,remélem azért ő is,illetve ők is.Tudom,hogy nem lesz olyan a kapcsolatunk rögtön,mint amilyen volt,de a lényeg hogy béke van köztünk!!!  Már alig várom,hogy megölelhessem,ha majd találkozunk valamikor.Nagyon hiányzott nekem és �?dinak is.
Nem gondoltam,hogy ma ez történik,de köszönöm a sorsnak.

érdekes

Most beszéltem anyuval,aki szerint azért szarik a fejemre az öcsém,mert én akarok békülni,ő meg eldöntötte,hogy majd akkor békül amikor ő akarja,és nem amikor én keresem.
Megmondtam,hogy hagyd békén �?ket!Már megint magadra gondolsz,hogy neked mi fáj vagy mi a bajod-mondta nekem anyu .Az ég szerelmére,még egy békülési szándékkal is rosszat teszek?????????? Két hónap telt el,de én azonnal akarom?Ha egy békülés miatt taktikázni kell és megalázkodni a végtelenségig,persze CSAK nekem ,akkor mi érteme a békülésnek? Én azt hittem ,hogy én is fontos vagyok az öcsémnek,ahogy ő nekem,nem gondoltam,hogy egy békülési szándékból még balhé lesz.Ha valaki nem akar békülni,akkor is fel lehet venni a telefont,hogy ezt közölje!
A szabályok mindig csak rám vonatkoznak,én mit csinálhatok,mit írhatok,mit tehetek,mikor alkalmas az idő és a másik fél kedve a békülésre.Az hogy én mit érzek vagy hogy heti kétszer órákat bőgök ,mert kikészít ez az egész, az senkit nem érdekel.Persze MINDEN ember azt teszi,mondja, csinálja ami neki fontos,de mindezért csak én vagyok lebaszva!
Nekem az a fontos,hogy kibéküljek az öcsémmel,neki az a fontos,hogy ne,de persze én lettem lebaszva anyánk által!
És biztosan megint bunkó vagyok,hisz leírtam ide,és megint csak magamra gondoltam!!!

Vannak érzéseim,születésem óta olyan vagyok amilyennek ismertek és eddig is tudtátok mik a jó és rossz tulajdonságaim,ha nem fogadtok el olyannak amilyen vagyok ,akkor mondjátok meg és ígérem többet nem fogok keresni senkit aki nem akrja.Akkor legalább tudom kivel hányadán állok,de ha mindig én vagyok kikiáltva hibásnak,azt többé nem tűröm el!!!!!!!!!!