Lejutás!

Leérkezésünk igen kalandos volt. Balatonszabadi sóstónál jutott a Linda eszébe, hogy otthon maradt a Lellei nyaraló kulcsa. Kocsival nem lett volna már értelme megfordulni és nem is nagyon tudtunk volna sehol se forgolódni. Ezért én vonattal fel pestre. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy egyből volt vonat, ami a délibe ment. Két órás vonatozás után a Linda nagybátyja elhozta a nyaraló kulcsait nekem és 10 perc várakozás után irány vissza bár kicsit beparáztattak mert azt mondták, hogy 1 óra múlva indul vissza vonat Siófokra. De mivel folyamatosan telefonálgattunk egymásnak kiderült, hogy átszállással van vonat. Sikerült is elérnem mindet rendben és így újabb 2 órás zötykölődés után megérkeztem Siófokra ahol már várt két hideg sör a kicsi fiam, a feleségem, no meg a drága mama is. Innentől kezdve szinte séta galopp volt. Kocsiba be, Lellére le, kipakolás irány a part. Este haza, pancsi, vacsi, fekvés korán mindenkinek, mert korán volt kelés és elég fárasztó és „kalandos” volt az első nyaralásos napunk.

2. nap

Második napunk Balatonlellén szinte már unalmasnak mondható. Semmi nem történt, ami nagyon említésre méltó lenne. Reggel felkeltünk megreggeliztünk és irány a buszhoz, amivel elmentünk (155ft/fő) a vasútállomásra. Nem messze van onnan a Napfénystrand. Most már számomra is tiszta miért ez a neve, mert árnyék alig van. Ezért ha oda készül a kedves vendég, mindenképp vigyen magával valami napernyőt vagy partisátrat  vagy valami árnyékot adó tárgyat különben ilyen időben olyan lesz, mint a rák. J Szóval megtanultuk, hogy inkább csak délután menjünk le a partra és kerüljük a napfénystrandot. Egyébként nagyon jól éreztük magunkat. Ádám rengeteget fürdött a Balatonban és a kis gyerekmedencében is.

 3. nap

A mai napot már a szabad strandon töltöttük. Mivel tegnap reggel mentünk ki és nem győztünk árnyékot keresni ma már csak délután mentünk ki a partra. Nagyon jó móka volt megint Ádi egyre ügyesebben közlekedik a vízben úszógumival. Nagyokat labdázunk és viccelődünk. Ádi meg össze túrórudizta a Balatont. Ezt ő mondta miután megevett egy rudikát és csupa csoki lett mindene erre én bevittem a balcsiba megmosakodni. A délutáni „kezdéshez” képest viszonylag korán jöttünk haza, mert elkezdett fújni a szél nagyon és a viharjelző fények is beindultak. Nem szerettük volna megkockáztatni egy balatoni vihart kisgyerekkel. Ezért 6 körül már itthon illetve a kölcsön nyaralóba voltunk. Ja vettem vörösbort ez poén mert a sarki kisboltban nem boglári vagy Lellei bort árulnak hanem valami Duna mellékit. 😀 Azért nem rossz.

4. nap

Na, ma is jó időnk volt. A Balaton megint ló…. meleg igazából csak azért hűt, mert egy kicsit lengedezett a szél. Szintén ma is csak délután mentünk le, de így is nagyon jó volt. Délelőtt a nyaraló szomszédoktól megkérdeztünk ezt az nem megyek bele a részletekbe de tök rendes itt mindenki. Nagyon készségesen segítenek. Két napja megjelent nálunk egy kis cica egy kis szürke cirmos. Ma vagy tegnap jött vele a testvére is, egy kis fekete. Ádi nagyokat játszik velük, és ha itt vannak, akkor gyöngyöző kacajtól hangos a környék, mert a kisfickó akkorákat kacag a két kismacskán, hogy öröm hallgatni. A buszmenetrenden még mindig lehetetlen ki igazodni. Olyan mintha külföldi turisták lennénk igazán izgalmas néha a hazajutás. Sose tudni melyik busz lesz nekünk jó az ami ki van írva vagy az ami nincs.Pl Gamás ilyen járat nincs a menetrenden de busz az igen. Szerintem csak kitalálták ezt falut vagy várost, vagy mit. Ha hazaérünk meg is nézem. Itt nincs net ezek a Lelleiek mind levédték a francos wifijüket és wpa2-psk ha csak wep lenne már hekkeltem volna magamnak netet és akkor nem a Wordbe kéne most írnom. Ádám minden este szinte beájul az ágyba nem mintha mi, nem de ő egy rövid mese után 2 perc és alszik. Ezt néha irigylem, de otthon biztos nem lesz így. Na mára ennyi iszok még egy Duna melléki vörösbort J és beszélgetek a feleségem aztán meglátjuk mi lesz még.

5.nap

A  reggel szinte mindig ugyan úgy indul felkelünk reggelizünk a Linda takarít,pakol,főz én megpróbálom Ádit és magamat is elfoglalni a busz indulásig. A mai nap kicsit más volt. Megvolt Ádi életének első darázscsípése. Nagyon hősiesen viselte. Engem  nagyon régen csípett meg darázs de emlékeim szerint kurvára fáj. Szerencse a szerencsétlenségbe,hogy  az alkarján érte a „támadás” ahogy észrevettem,hogy nincs rendben valami és megtaláltam a csípés helyét gyorsan kiszívtam belőle a mérgeket megelőzve az esetleges allergiát okozó hatásokat utána gyorsan bekentük neki mindencsípés utáni stifttel és kapott egy kalcium pezsgőtablettát is. Beborogattuk neki és pár perc múlva már csak a helye látszott. Délután szokásos busszal mentünk a partra a Balcsi még mindig nagyon meleg volt és Ádit ki se lehetett belőle robbantani. Annyira benn akart lenni,hogy oda kellet ülnöm a partra, amíg ő benn pancsolt egyedül a part közelében. Holnap viszünk le fényképezőgépet, hogy le tudjuk fotózni a kisfickót pancsizás közben. Este főztünk kukoricát, mert a parton megy „Bite mais! Mais bite” és olyan jó illata van, hogy muszáj nekem is enni egy kis kukuszit.

Majdnem elfelejtettem. Minden étteremben vagy vendéglátó ipari egységben a hekk 3-4000ft/kg ez azért nem kis lehúzás. Mondjuk itt Lellén a Sparba 1kg fagyasztott Hekk 1000ft.Hogy lesz ebből mondjuk 4000 ?

6.nap

Kicsit vicces a cím! Emlékeztet egy Schwarci filmre! J Ma jön le csájé! Vasárnap vele megyünk haza. Hát nem jött le. Azt ígérte, hogy szombaton jön, mielőtt mi elindulunk a partra fürdeni. Remélem, jön is mert ha nem akkor nem tudom,hogy jutunk haza. Mindig elfelejtem megírni ,hogy valamelyik nap amikor mentünk pancsolni láttunk egy kombájnt Ádi egyből megjegyezte „ez olyan mint Pistabá” (Pistabának hívták a kombájnt a Verdák mesébe) Egyébként a kisfickó nagyon ügyes. Már egész jól le tud menni a víz alá és pár tempót tud úszni. Meg kapálózik a vízbe és fenn tud maradni egy nagyon picit. A merülős akcióját le is filmeztem.

 Nagyon szépen lebarnult és nagyon aranyos is. Bár ma nem kicsit ijesztett meg minket. Benn volt vagy egy órája már a balcsiba, amikor mondtam neki, hogy egy kicsit menjük ki. Ki is jöttünk. Leültettem közvetlenül a partra,hogy figyelje az anyát nehogy baja essen.2 perc és itt vagyok. El mentem egy cigiért de mire vissza néztem Ádi sehol. rohantuk le mert addigra a Linda is ott volt mert nem látta a parton ő sem! Szóval rohantuk le a partra,hogy hol lehet, de már hallottam is cérnahangját,hogy „Várjatok meg engem is!” . Szóval megvolt a napi izgalom. Aztán hazafelé volt kirakodóvásár. Ádi kapott egy szerencsepatkót, amibe bele írták a nevét. Remélem, tényleg szerencsét hoz majd neki. Már csak azért is mert segített a kovácsnak kalapálni a patkóját. J Aztán hazajöttünk és a szokásos esti rutin. Kicsit fáj a fülem illetve nem fáj hanem olyan mintha egyfolytában csengene. Biztos a sok víz alatti úszás. Remélem nem lesz nagyobb problémám belőle.

7.nap

Szóval a fülem fáj rendületlenül de még az elviselhető kategória.Este elmentünk sétálni kicsit Erikával mert lejött a csájé. Jól szórakoztunk.Röviden ennyi mert fáradt vagyok.

Már itthonról

Hát nem úsztam meg! L A fülem begyulladt, fáj, mint állat. Ma hétfő van és mennem kellet volna dolgozni, de a fülem miatt nem tudtam voltam fülészeten ahol beletömtek fél méter gézt. Kicsit még fáj, de remélem, hamar rendbe jövök, és nem leszek a fél fülemre süket. Bár jól fogunk a főnökömmel mutatni egymás mellet, mert neki gipszbe van a keze. Hehe a béna és a süket! 😀

A Linda most fújtbe valami kemotoxi maxit azt alégy ölő szir,szer vagy a harmadik és megfulladok! 😛