Az Én Naplóm

Mivel enyhén szólva is problémák voltak a kapcsolatunkban ma szabadnapot vettem ki és elmentünk kirándulni.Kicsit lelki ismeretfurdalásunk volt mert Ádámot beadtuk az oviba mi meg ketten elmentünk válságkezelő csapatépítő tréninget tartani a Visegrádi hegyekbe. Gyönyörű időnk volt mintha tavasz lett volna.Szentendrénél kanyarodtunk fel és mentünk át a hegyen.Nagyon szép helyek voltak bár mivel én vezettem nem sokat láttam belőle.De a Lindának tetszett és néha úgy megijesztett majd meghaltam. “Húúúúúú nyuszika!!!!!!” én meg behaltam mert azt hittem valami baj van. Pedig csak valami szépet látott.Tervem az volt beszélve egy-két főfeles kollégával,hogy megállunk valami autós pihenőbe mert az elmondások szerint ott sok szép ilyen van.Na mi egyet se találtunk lehet másik úton kellett volna menni? megjegyzem nincs másik út! Így átautókáztunk a visegrádi hegyen.Majd elmentünk a nagyvillám kilátóhoz ami hétfőn zárva van.

De ott volt egy térkép amin kinéztünk egy tűzrakó helyet.Ez a mogyoróhegyi játszótérnél volt ahol tavaly Ádám is járt az óvodával.Most is volt egy ovis csoport ott.Mi nem nagyon zavartattuk magunkat kerestünk egy kellemes helyet ahol volt pad meg asztal és tűzrakó is és megfőztük az ebédünket.Nem kell nagy főzésre gondolni csak tojásos lecsót ettünk bográcsból mert minek koszolni feleslegesen a tányérokat.? Miközben ott főzőcskéztünk az ovisoknak feltűnt,hogy tüzet raktunk és egy pár gyerekből álló csoport elindult felénk .De nem sokáig jöttek mert egy kislány megszólalt. –Nem szabad odamenni mert azok hajléktalanok!!! Persze ezen mi nagyokat nevettünk. :) Aztán megettük az ebédet leheveredtünk a napon a fűbe és élveztük a szabadságot,egymást, a napot, a jó levegőt, és a gyerekzsivajt. Aztán tovább álltunk mert kellett a csend is.Szükségünk volt egymás közelségére és ez ennyi gyerek mellet nem volt megvalósítható.

 Találtunk is egy szép tisztást ott leheveredtünk bámultuk az eget hallgattuk a bogarakat és nem törődtünk semmivel csak mi ketten voltunk a fontosak és az,hogy annyira jól éreztük magunkat mint még szerintem a 10 év alatt soha.De sajnos ennek a napnak is eljött a vége mert itthon várt minket Ádi és holnap munka. Köszönöm a feleségemnek ezt a csodálatos napot és,hogy megint egymásra találtunk.És persze köszönjük a dédinek is mert ő nincs akkor ezt ma nem tudtuk volna létrehozni.Mert tőle kaptuk Ottót a Trabantunkat.Remélem lesz még ilyen csodás napunk sok.