Azt írták egy weboldalon amit a Lindától kaptam, hogy  beszéljem ki vagy írjam ki magamból a bánatomat.

Megpróbálom kiírni mert beszélni nagyon nehéz rólla.

Gyerek koromba a nagyapám volt a mindenem.Mivel a szüleim sokat dolgoztak és sokat voltam a nyagyszüleimmel.Papa sok dologra megtanított, terelgetett és talán az ? hatására is vagyok most olyan ember mint amilyen most vagyok.Egy dolgot viszont nem tanított. Azt, hogy hogyan legyek mások számára mindig jó kedv? mindig pozitív.Mert én mindig ilyennek láttam ?t.Még akkor is ha beteg volt vagy bántotta valami.Mindig jó fej volt, mindig viccelt, mindig csibészkedett.Vele meg lehetett osztani a titkaimat mint pl amikor elkezdtem cigizni senki nem tudta csak ? amikor elmentem motorozni nyáron és elestünk a kipuffogó szét égette a lábam arról is csak a papa tudott és még sorolhatnám.

Mikor megtudtam,hogy meghalt nem tudtam szóhoz jutni.Bántam,hogy nem találkozhattam vele, hogy nem beszéltem vele és ilyenkor jön rá az ember,hogy mennyire sok mindent akart még mondani annak akit elvesztett.

Nagyon sokáig lesz még ez így.

Próbálom feldolgozni de nagyon nehéz!

Viszont ma kibékültem anyuval.Sajnálom,hogy egy ilyen esemény kellet hozzá!De talán ez volt megírva!