1. Pizzásított csirkemell Stahl Judit nyomán…
a csirkemelleket a lehető legvékonyabb szeletekre vágom (egy/fél db kb 3-4 szelet, de lehet pulykamell is!)
lerakom olajozott tepsibe, sózom, borsozom, pizza fűszerekkel megszórom, leöntöm ketchuppal, arra szeletelt paradicsom és sajtszeletek…forró sütő…

krumplipüré illik hozzá a legjobban, de lehet bármilyen körettel, ami a szaftos husikhoz illik..

2. Sajtos bundában sült csirkemell csíkok (saját találmány), cukkini chips:

a csirkemellet kisebb csíkokra vágom (nagyon jó a leeső darabok felhasználására

de bármilyen husiból finom!!) és sózom, borsozom, fűszerezem, mikor mivel…

nálam ma fokhagymakrém, flekken fűszer és só volt soron, de lehet bármi más is..

tojást elkeverek reszelt sajttal (pár deka kell csak), liszttel és elkeverem, olyan sűrűre, hogy ne folyjon le a húsiról…beleborítom az összes husit, elkeverem és forró olajban pirosra sütöm

cukkini chips:

felszeletelem a cukkinit, megsózom, fűszerezem

mikor milyenre, aztán megszórom liszttel, egy pici pirospaprikával és jól összekeverem (rázom, ha van eszem és fedeles dobozba teszem!)

forró olajban sütöm és kész

nos, valami ilyesmire gondoltam, tehát olyan oldalt keresek, ahol mindezt meg lehet csinálni úgy, hogy lehessen hozzászólni, és lehessen az ételeket kategorizálni!

ha valaki tud ilyet, megköszönném, ha segítene…

amit mostanában nagyon jól megtanultam, hogy senkiben nem bízhatok, mert ha mondok valamit, akkor az valami egészen kitekert módon kerül el oda, ahova nem kellene…
emiatt majdnem elvesztettem a Bátyót, tanultam belőle…
tehát ne szólj szám, ne írj kezem= nem fáj fejem..
értek veszteségek mostanában, érzelmiek…legyen elég…
akit még elveszítettem, azt is magamnak köszönhetem, bár ki tudja…a Sors mindig a közelében tart, de újra és újra elválaszt Tőle…
ennek oka van…
és talán pont az az oka, hogy felejtsem már el végre…
de akkor miért tartja az orrom előtt folyton?
fogas kérdés, válasz nincs…
de talán majd megoldódik avval, hogy én távolodom onnan…
talán így vagyok terelve?
no ezen még gondolkodnom kell…
mert ha ott nem jó már nekem, attól még valahol lennem kéne…
de hol vajon?
kérem az útmutatást, ha lehet, akkor még a közeljövőben…
bár úgyis csak akkor kapom meg, ha eljött az ideje…

csend kell, amíg újra mosolyogni tudok…
csend kell és magány…
csend kell és csend és sírás és ki kell adnom magamból az évek alatt felhalmozott fájdalmakat…
néha nem is tudom, ki vagyok, mi vagyok, miért jöttem a világra?
pedig egyértelmű…
segítenem kell!!
csak még mindig nem tanultam meg azt, hogy ne várjak cserébe semmit…
önző vagyok…mindig azt hiszem, hogy ha sokat adok, akkor majd kapok is vissza valamit…
persze kapok vissza…mindig kapok!!!!
csak nem úgy, nem akkor, nem azt és nem attól, akitől szeretném…
szeretnék eltűnni a világból egy időre…
szeretnék megszabadulni az összes felelősségtől, amit magamra húztam, de már nem tudom cipelni…
mert túl sokat húztam magamra…túl sok ember, túl sok teher és én eltűntem alatta megint…
nem akarom leírni azt, amit most érzek, mert a szavaknak ereje van…
amik az elmúlt egy évben történtek és amik előtt tehetetlenül állok, mára agyon nyomnak…
de vinnem kell tovább, mert vállaltam…
bár mondjuk választásom nem nagyon volt…
miért ilyen nehéz?
miért nem tudom megosztani senkivel?
miért kell egyedül cipelnem mindent, miért nem tudom letenni?
nekem mindenki fontos…csak valahogy én nem vagyok az…
még magamnak sem…
ha fontos lennék magamnak, akkor avval foglalkoznék, hogy a saját életemet tegyem rendbe és nem a másokét..
káosz van…
belül, bennem, újra és újra…
persze majd felállok..mindig felállok, túlélő vagyok…
de megint lezárok két fejezetet az életemből…
mert ha túl akarok élni, akkor ezt kell tennem…
már úgysincs rám szükség, a feladat letudva…

hát….ennyi…azt hiszem, a mosoly az arcokon sok mindent elárul…

nem fáztunk egy cseppet sem, hiszen az ölelés, a mosoly melengette a szívünket, a lelkünket…

volt olyan bácsi, aki azt mondta, 7 éve, mióta a felesége meghalt, nem ölelte meg senki…

volt olyan, aki megkérdezte, kik vagyunk, valamelyik szeretet szolgálattól jöttünk-e?

voltak, akik megköszönték és gratuláltak, hogy nagyon jó kezdeményezés…

voltak, akik csak mosolyogtak rajtunk, lementek előttünk párszor és aztán visszajöttek az ölelésért…

volt olyan, aki lerohant engem, mikor nem is figyeltem, hogy csak azért is kéri, ki nem hagyná semmi pénzért…

és olyanok is voltak, akik azt mondták, hogy ismerik ezt a kezdeményezést és milyen jó, hogy vannak ilyen emberek is, mint mi vagyunk…

összességében nagyon jó volt…rengeteg nevetés, kalandos autóút, míg parkolót találtunk, de igazából senki nem bántott minket, még a rendőrök is mosolyogtak, de azért nem mertek odajönni…

szóval érdemes folytatni…

Ők csak kedvet kaptak és egymást ölelték meg!

Buliboszi alias Kyra is ölelgetett szorgalmasan…

Ágica sóletjét ebédeltük, nagyon finom volt!!!!

ezer köszönet érte és a palacsintáért is! arról nincsen fotó, mert megettük…